Bükkalja - Kő út - A bükkaljai települések látványosságai

Egerbakta Egertől 8 km-re északnyugatra, a Bükk és a Mátra vonulatai között, a Keselyű-hegy alatt, a Laskó-patak két partján terül el. A terület régtől lakott; határában kunhalmok láthatók. A település első írásos említése 1261-ből származik. 1295-ben villa Bagcha néven említi egy oklevél. A XV. század vége felé Bakta a szarvaskői püspöki várhoz fizette a pénzbeli és terménybeli szolgáltatásokat, az ott elhelyezett várőrző katonaság részére. Az egri vár 1552-es ostroma alatt a török elpusztította, majd 1553-ban elkezdett újra benépesülni és 1577-ben már 24 családból állt a település népessége. 1596-ban Eger elestekor a település újra elnéptelenedett és az 1620-as évekig pusztán állott. Lakossága a háborús adóterhek elől az adómentes Egerbe menekült. Az egri vár visszavétele után, 1699-ben már ismét népes volt a falu, egészen az 1710-1711-es nagy pestisjárvány és a Rákóczi-féle szabadságharcig, amikor is ismét elnéptelenedett a település. 1712 után lassú benépesülés következett és folyamatosan nőtt a falu lélekszáma.

A falu műemlék római katolikus temploma (titulusa: Alexandriai Szent Katalin) 1773-75 között épült barokk stílusban a település fölé emelkedő templomdobra. Az 1764. évi iratok szerint az egerszalóki plébános az egerbaktai templomot az aldebrői mintájára, annak tervrajza szerint kívánja felépíteni, elhagyván a kápolnát és annak lépcsőit. A templom rokokó főoltárát Steinhauser Antal készítette 1775-ben, festett főoltárképét pedig Kracker János Lukács.

A templomkertbe egy mesterien megmunkált faragott  kapun át juthatunk el, mely Birta Béla, egerbaktai lakos munkája. A templom melletti temetÅ‘ben egy 1802-bÅ‘l való kÅ‘keresztet láthatunk. A templomdomb alatt álló műemlék plébániaházat 1790-ben építette Povolni János az egri püspökség megbízásából. A falu borospincéit a templomdomb tövébe vágva találhatjuk meg.

 

Egerbakta nyugati határában, a Rábca-völgy egyik keleti oldalvölgyében, a Szent-völgyben kaptárköveket találhatunk. A völgy déli oldalán egy hatalmas riolittufa vonulat délnyugatra néző falán 3 kaptárfülke és 2 fülkeszerű nyom látható. A településtől északkeletre a Szén-kő-völgyben 1769-ben Fazola Henrik fedezte fel az egerbaktai kőszenet. 1770-ben az itt fejtett szénnel már téglát égettek és 1796-ban Egerben szintén a baktai szenet alkalmazták erre a célra. 1789-ben megnyílt az első bánya, majd 1796-ban a második is. A bánya rövid életű volt, de ráirányította a figyelmet az itteni szénkészletekre. Bátor felé, az első útkanyarulatnál, a jobb oldalon található a Reszél-tető aljában lévő felhagyott diabáz bánya, ahol az 1900-as évek közepéig folyt a termelés. A Reszél-tető túlsó, északkeleti oldalában kőbányaként üzemelő területen kialakult festői környezetben lévő bányató horgászási és vízparti pihenési lehetőséget kínál az ide látogatóknak.

A település határában, az Almárba vezető piros turistajelzés mellett, a községtől 20 percnyi sétára találhatjuk az 1978-ban védetté nyilvánított egerbaktai tőzegmohás láptavakat. A baktai Nagy-tótól körülbelül 100 méternyire, a Tó-hegy oldalában tengerszint felett 280 m magasságban található kis tőzegmohás láp, a hegyoldal megcsúszásával, suvadással keletkezett. Az itt élő növények többsége hazánkban rendkívül ritka: az itt élő többféle tőzegmoha közül a legszebbek és legterjedelmesebbek berzedt tőzegmoha telepei, a mocsári pajzsika, a május elején virágzó, fokozottan védett vidrafű, az aranysárga fürtös lizinka, a karcsú gyapjúsás csupán itt fordul elő hazánkban.